Erdélyi utazásunk utolsó napja

4. nap:

Ez a nap már a hazaindulás jegyében indult, elbúcsúztunk a szállásunktól, és mindent bepakoltunk a buszba. Köszönetet mondtunk a Torockó Vendégházban a vendéglátásért és nekiindultunk az Erdélyi Szigethegységnek. Csodálatos tájakon autózva értünk a Mézgedi cseppkőbarlanghoz. A barlangtúra felejthetetlen élmény volt. A cseppkövek világa, a látvány, a képződmények, a denevérek mind nagyon különleges volt.

Az erdélyi utazásunk utolsó állomása Nagyszalonta volt, ahol Arany János született és élt. A Csonka Toronyban – amely már nem csonka – egy nagyon érdekes kiállítást néztünk meg, amely a költőnek állított emléket. Érdekes és elgondolkodtató interaktív feladatok, idézetek, fényképek, használati tárgyak voltak láthatók a torony négy szintjén.

Ezzel az élménnyel már a határhoz mentük, Méhkeréknél átlépve, haza tértünk Szentendrére. 

Harmadik nap az erdélyi utazáson

 3. nap:

Gyulafehérvárra buszoztunk, mert meglátogattuk a várat és a székesegyházat. A vár és az 1100 éves székesegyház, a történelmi nevezetességű síremlékekkel a székesegyházban mind különleges látnivaló volt.

Ezután hazafelé vettünk az utat Torockóra, de egy másik úton, Nagyenyed felől közelítettük meg. Így útba esett Torockószentgyörgy, ahol megálltunk, hogy felmenjünk a várba. Bár éppen elkezdett esni az eső, mégis feljutottunk. Csodálatos kilátás tárult elénk a Torockószentgyörgyi várból.

A várból lejőve ejtettük útba a Torockó központját, ahol éppen a Duna-napokra készült a falu. Kirakodóvásár, vendégek, nyüzsgés volt mindenütt. Megnéztük a Néprajzi Múzeumot és a vajort, a szép, jellegzetes torockói házakat.

Erdélyi beszámoló - folytatás

 2. nap:

Délelőtt Tordára utaztunk, ahol a sóbányát látogattuk meg. Ez volt az egyik legszebb hely, amit meglátogattunk. A sóbánya jelenleg már nem bányaként működik, hanem egy föld alatti élményparkként. Először megnéztük a múzeumi részt, ahol láttuk, hogyan történt régen a sóbányászat. Még visszhangot is ki tudtunk próbálni.

Majd lementünk a mélybe, ahol óriáskerék, csónakázó tó és más szórakozások vártak ránk.

A bányából egy másik izgalmas természeti csodához látogattunk, a Tordai hasadékhoz. Az egész hasadékon végig mentünk Magyarpeterdtől Tordáig. 

Néhol hajmersztő ingó hidak és meredek falak között haladtunk, de a látvány kárpótolt a nehézségekért. Ebédre micset és kürtőskalácsot ettünk.

Délután megismerkedtünk a kolozsvári diákokkal, megnéztük az iskolájukat és közösen sétát tettünk Kolozsvár belvárosában. Itt is kaptunk egy térképet azokról a magyar vonatkozású nevezetességekről, amelyeket fel kellett fedeznünk. Itt könnyebb volt a dolgunk, mert a kolozsvári gyerekek segítettek nekünk. Így bejártuk a Szent Mihály templomtól a Házsongárdi temetőig terjedő belvárosi részeket, láttuk a Szabó bástyát, a Farkas utcai templomot, Mátyás szülőházát, a Bánffy palotát és Bolyai szülőházát is, miközben elmerültünk a kolozsvári főtér forgatagában.

Erdélyben jártunk 7a, 7b

 A Szentendrei II. Rákóczi Ferenc Ált. Isk. és Gimn. hetedikesei Erdélyben jártak, május 30. és június 2. között. Íme a beszámolójuk.

1. nap:

Szentendréről Nagyváradra buszoztunk. Itt feladatokat kaptunk és csoportokban kellett megkeresnünk a város nevezetességeit. Kaptunk egy térképet a belvárosról. Ennek segítségével jutottunk el az egyes helyszínekre, a Szent László templomhoz, az Ady múzeumhoz, a Fekete Sas palotához, a Zsinagógához, a holnaposok szobrához, Megcsodáltuk a Városházát, a Holdas templomot és a színház épületét. A közeli Ady Endre Líceumban éppen ballagás volt, így a magyar diákok ünnepi egyenruháját is láthattuk.

Délután tovább indultunk Körösfőre, ahol először megkoszorúztuk Vasvári Pál kopjafáját,

majd felmentünk a jellegzetes, szép kalotaszegi templomba. Itt a népművészeti vásáron tudtunk ajándékot is vásárolni. 

Ezután már a szállásunkra mentünk a Torockó Vendégházba, ahol még az udvaron játszottunk.